STRESSZ, VIZSGADRUKK ELLEN A LEGJOBB MEGOLDÁSOKKAL!

Ügyfélszolgálat

Kapcsolattartó: Brandenburg Ottó Ferdinánd

Telefonszám: 06-30-828-2791

E-mail: info@mentaltuning.hu

Ügyfélszolgálat: 17:00-19:30 h-ig

Nyitvatartás:
NON-STOP

Megosztás

Szuperérzékeny vagy? Teszteld le!

2012.11.29.

Szuperérzékeny vagy? Teszteld le!

Mi a szuperérzékenység? A szuperszenzitív személyek minden érzékszervi ingert erősebben és részletesebben érzékelnek, olyanok, akár a csúcsteljesítményű antennák, hihetetlenül fogékonyak embertársaik hangulatára, érzéseire, intuitívak, kreatívak, valamint élményeiket sokkal komplexebb feldolgozási folyamat és elemzés követi, mint “normális” társaikét.

Az élőlények (nem csak az emberek, az állatok is) mintegy 15- 20 százaléka mutat HSP-re (Highly Sensitive Person) utaló jeleket, az ő idegrendszerük feltehetőleg kevésbé szűri meg a beérkező információkat, amik ezért úgy haladnak át rajtuk, mint egy irányíthatatlan vadlóménes. Ez nem feltétlenül jelent hátrányt, a pszichológusok szerint minden populációban nő a túlélési esély, amennyiben néhány HSP is jelen van az egyedek között.

Kíváncsi vagy, vajon te is közéjük tartozol-e? Menj végig a teszten és megtudod!

BŐVÍTETT, 100 KÉRDÉSES SZUPERÉRZÉKENYSÉGI TESZT

Kitöltési útmutató

A teszt 100 kérdésből áll, témák szerint 10-10 kérdésre tagolva. Ha őszintén töltöd ki ezt a tesztet, kiderül, hogy mennyire vagy „szuperérzékeny” (ez egy új kifejezés lehet, eddig hiperérzékeny volt divatban). A tesztnek nem az a célja, hogy használati utasítást adjon a HSP-nek, csupán érzékenységetek mértékét tudjátok vele felmérni.

Válaszlehetőségek:
0 = egyáltalán nem igaz rám
¼ = valamennyire igaz rám
½ = igaz rám
¾ = nagyon igaz rám
1 = abszolút igaz rám

Megjegyzés: akkor is valamelyik „igaz” választ add egy-egy állításra, ha már megtanultad az azzal kapcsolatos érzelmeidet, reakcióidat hatékonyan kezelni. Ez a teszt nem arra szolgál, hogy felmérje, mennyire frankón menedzseled az életed.
Különösen figyelj az olyan nyomatékosító kifejezésekre, mint „nagyon”, „gyakran”, „sok”, vagy az olyan kulcsszavakra, mint „szükséglet”, „igény”.

Értékelés: A maximális elérhető pontszám 100. Aki 70 fölötti értéket ért el, szuperérzékenynek számít. A 60-70 közötti érték meglehetősen érzékeny alkatra, a 40-60 közötti közepesen érzékenyre, a 0-40 tartományba meg tartoznak az átlagemberek. :)

I. Gyerekkori tapasztalatok

1. Gyerekkoromban a család, az ismerősök vagy az iskolatársak gyakran hívtak „bőgőmasinának” (itt enyhébb kifejezés is elképzelhető)

2. Gyakran túlérzékenyen reagáltam (magamban vagy a külvilág felé) olyan helyzetekre (vagy emberekre), melyekkel kapcsolatban elvárásaim voltak, és úgy éreztem, hogy nem elégítik ki ezeket.

3. A többieknél sokkal jobban féltem, szorongtam új helyektől, helyzetektől vagy emberektől, még akkor is, ha nyilvánvalóan semmi kockázatos nem kapcsolódott hozzájuk.

4. Gyakran felzaklatott, ingerekkel túltelített voltam a zajos vagy zsúfolt helyeken (pl bevásárlóközpont, park, osztályterem)

5. Nem fért a fejembe, hogy más korombeli gyerekek mitől olyan magabiztosak és vagányak.

6. Nagyon nehéznek találtam, hogy bizonyos készségeket elsajátítsak, vagy (iskolai) információkat megjegyezzek, pedig tudtam, hogy nem lenne olyan nehéz, de mégis rengeteg erőfeszítésembe került.

7. Szüleimnek sok gondot, frusztrációt okoztam, és/vagy nagyon kellett igyekezniük, hogy az érzelmi igényeimet kielégítsék.

8. Legbelül nagyon félénk voltam, még ha arra is kényszerítettem magam, hogy „vegyüljek”.

9. Szinte képtelen voltam arra, hogy pontosan megfogalmazzam, amit gondolok, anélkül, hogy összezavarnám.

10. Nagyon habozó és óvatos voltam, még teljesen biztonságos szituációkban is.

II. Gyerekkori választások

1. Tudatosan elkerültem a sportokat és játékokat gyerekként és/vagy felnőttként, vagy elkerültem volna, ha rajtam múlik.

2. A biztonság iránti igény mindig vezető helyen játszott közre a döntéseimben.

3. Vagy egyetlen közeli barátom sem volt, vagy csak egy-kettő. Ezenkívül szinte senki.

4. Már kiskoromban tudtam, hogy nincs sok közöm ehhez a világhoz; az igazi életemet magamon belül vagy fizikailag védett környezetben kell élnem.

5. Gyakran tettem meg sok mindent azért, hogy elkerüljem mások dühét vagy rossz hangulatát; ilyenkor máshová mentem, vagy visszahúzódtam valami biztonságos magánkuckóba.

6. Úgy ítéltem meg, hogy az emberekhez óvatosan kell közelíteni, tekintve, hogy nem tudhatom előre, szeretni fognak-e, vagy hogyan fognak megítélni, ha megismernek.

7. Hamar rájöttem, hogy stressz alatt gyengén teljesítek, ezért mindent megtettem, hogy iskolai szereplésekre vagy új helyzetekre alaposan felkészüljek.

8. Gyermekkoromban félelemben éltem, bár megszoktam, és egészen jól megtanultam kezelni.

9. Amikor HSP felnőttek gondoskodtak rólam, gondoskodásuk a világot jelentette számomra, sokkal inkább, mint mások figyelme.

10. Hálásan gondolok vissza néhány kiválasztott emberre, akik „megértettek”, és akiket még ma is becsülök azért, hogy „életben tartottak”.

III. Ahogy általában megélem a dolgokat

1. Könnyen megbántódom olyan dolgokon, melyek másokat egyáltalán nem érintenek érzékenyen.

2. Nagyon erős érzelmeim vannak (negatívak és pozitívak egyaránt), amelyek gyakran egy nap alatt elmúlnak. Utólag csodálkozom, hogy miért reagáltam olyan erősen az adott szitura.

3. Hatással vannak rám régmúlt események is; érzelmileg és fizikailag is újra meg újra átélem az adott (negatív) eseményhez kapcsolódó emlékeimet, még ha évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt történtek is.

4. Nehezen találtam(om) meg a nekem való hivatást, amely tartalmas, kihívást is ad, és eléggé stimulálja az érzékenységemet ahhoz, hogy lekössön.

5. Nagyon is tisztában vagyok a félelmeimmel, és gyakori beszédtéma nálam a félelem.

6. Inkább kihagynám a kínálkozó lehetőséget, minthogy vállaljam a kockázatot, hogy valamit elszúrok.

7. Elhivatottságot vagy érzéket olyan hivatásokhoz érzek, mint pl. író, művész, könyvtáros, tanácsadó, vagy bármely olyan munkához, amely nem nyomulós, és nem szembesít számomra kellemetlen vagy félelmetes konfliktusokkal.

8. Kezdek ráébredni, hogy érzékenységem ajándék, csak azt kívánom, bár használati utasítás is lenne mellé. Látok abban perspektívát, hogy érzékenységem köré rendezzem az életemet, ahelyett, hogy csak megtanuljak vele élni.

9. Nem szívesen kerülök üzleti kapcsolatba olyan eladókkal/vevőkkel, akik nem bánnak velem figyelmesen, és nem értékelik a tökéletesség iránti érzékemet.

10. Nagyon ügyelek arra, hogy az igényeimnek teljesen megfelelően alakítsam a környezetemet; tudom, hogy enélkül gyorsan elveszteném a lelki egyensúlyomat és biztonságérzetemet.

IV. Ahogy másokhoz viszonyulok

1. Szeretnék minél jobban hasonlítani azokhoz, akiket csodálok.

2. Természettől fogva nehezemre esik, hogy sokáig/rendszeresen mások szemébe nézzek.

3. Szeretnék megfelelni másoknak, sokkal inkább, mint a legtöbb ember.

4. Nagyon igyekszem, hogy a lehető legjobb tanácsokat adjam, még akkor is, ha ez sok információgyűjtéssel és felkészüléssel jár; úgy érzem, ez kötelességem, vagy lehetőségem, ami sokat számít.

5. Ha valakivel szemben hibát követtem el (vagy fordítva), nehezen felejtem el. Ha vele vagyok, általában eszembe jutnak ezek a hibák.

6. El kell különülnöm a világtól, vagy legalábbis kerülnöm kell a társasági életet, ha túl sok inger ért. Még akkor is, ha az ingerek csak rövid ideig értek.

7. Olyan érzésem van, mintha az emberek szigorúbban ítélnének meg, mint azt valójában teszik.

8. Könnyen ráérzek, hogy az emberek hogyan éreznek és mit fognak tenni.

9. Az új emberekkel való ismerkedés mindig kihívás nekem, vagy legalábbis sokat kivesz belőlem, és a magam módján ezt ki kell hevernem.

10. Mindent megteszek, hogy az emberek jól érezzék magukat körülöttem; pontosan tudom, mit éreznék, ha a helyükben volnék.

V. Fizikai jelek

1. Sokszor vagy néha olyan a tekintetem, mit a reflektorfénybe került őzé.

2. Járás közben a tekintetem inkább lefelé, mint felfelé irányul.

3. Kicsit oldalvást állok, miközben valakihez beszélek.

4. Gyakran szomorú/gyászos/magányos/ijedt a tekintetem.

5. Ha megijedek, nagyon gyorsan kezd verni a szívem, valósággal dübörög.

6. Azonnal kiver a veríték, ha megijedek, még ha csak vaklárma is az egész.

7. Ha zavarba jövök, könnyen elpirulok, lesütöm a szemem és lehajtom a fejem.

8. Ha nyomás, megfigyelés vagy értékelés alatt vagyok, azonnal leáll az agyam és/vagy remegni kezdek, teljesen ok nélkül.

9. Darabos és ügyetlen a mozgásom, vagy legalábbis nem természetesen harmonikus.

10. Olyan vagyok, mint egy macska: óvatos, gyanakvó, könnyen ijedő.

VI. A környezethez való viszonyulásom


1. A többi embernél sokkal pontosabban érzékelem a környezetem részleteit, finomságait pl. fákat/természetet, időjárást, szobák berendezését, emberek hangulatait/energiáit, színeket, anyagokat és/vagy hőmérsékletet.

2. Ha több óráig zsúfolt vagy zaklatott környezetben kell tartózkodnom, utána megmagyarázhatatlan, nagy fáradtságot, kimerültséget érzek.

3. Látszólag minden ok nélkül szükségem van arra, hogy hetente legalább egyszer egy elsötétített és/vagy csendes helyiségbe (pl. hálószobába) visszahúzódjak mindentől.

4. Hullámokban önt el a megkönnyebbülés, amikor valamilyen nehézséggel megküzdök; jobban megkönnyebbülök, mint amennyire a megoldott feladat nehézsége indokolná.

5. Szükségét éreztem/érzem annak, hogy nagy gonddal és elmélyüléssel úgy alakítsam a környezetemet, hogy tökéletes biztonságban és a váratlan helyzetektől védetten érezzem magam.

6. Érzem, hogy rengeteg ingert veszek fel a környezetemből – még olyanokat is, amiket tudatosan nem érzékelek –, pontosan azért, mert akkora hatással van rám.

7. Könnyedén átlátom, hogyan hat közvetlenül az emberekre a környezetük, még akkor is, ha ők ezt nem érzékelik (mármint hogy a környezetük hatással van rájuk).

8. Nem szeretek magolni. Él bennem az igény, hogy ne csak értsem, de érezzem is az információt. Olyan, mintha a pórusaimon keresztül tanulnék.

9. Nekem hosszabb ideig tart, míg összeszedem magam fizikai megterhelések (pl időzónaváltás vagy környezetváltozás) után. Néha kell egyet aludnom, hogy hozzászokjak az új körülményekhez.

10. Nagyon élénken érzékelem az embereket, helyeket és dolgokat, főleg mikor valami elmozdulás vagy változás következik be, vagy másképp alakul valami, mint én elképzeltem.

VII. Hogyan reagálok

1. Indokolatlanul erős szégyenérzet gyötör/gyötört régebben még olyan dolgok miatt is, amelyeken nem kellene szégyenkeznem.

2. Majdnem mindenen sírva fakadok, ami gyermek/felnőttkorom nehéz helyzeteire emlékeztet, vagy olyan emberek emlékén, akiket nagyon szerettem, mert védelmeztek engem.

3. Néha megrémülök az érzelmeim/érzéseim intenzitásától – hogy annyira sok bennem az érzelem.

4. Könnyen lecsap rám a depresszió.

5. Gyakran túlreagálom vagy túlaggódom a dolgokat.

6. Sokkal többször érzek ijedtséget, rémületet, mint mások. Még a félelemtől magától is félek.

7. Hajlamos vagyok a szellemi, fizikai vagy érzelmi leblokkolásra, ha túl sok inger ér. Ilyenkor muszáj megállnom, visszavonulnom vagy elmenekülnöm. Muszáj.

8. Ha eszembe jut valami, gyakran mérlegelek, eljátszadozom az ötlettel, hogy minden oldalát megvizsgáljam, és jobb eséllyel használjam fel a lehető leghatékonyabban, ha arra kerül sor.

9. Nemcsak azért iszom kávét (vagy más koffeintartalmú italt), hogy fizikailag felpezsdítsen; azért iszom, hogy érzelmi készenlétemet is csúcsra járassam vele.

10. Amikor elönt az adrenalin, nem tudok lenyugodni, 3-4 napnyi teljes nyugalomra is szükségem lehet ahhoz, hogy azt a nyugodt állapotot visszanyerjem, amelyet a valódi énemnek tekintek.

VIII. Hogyan hatnak rám az ingerek

1. Amikor zenét hallgatok, mélyen hat rám, egészen eluralja a testemet, lelkemet, szívemet, és nemcsak a hangulatomat, hanem egész énemet megváltoztatja.

2. Gyakori/rendszeres egyedüllétre van szükségem ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és „működőképes” legyek.

3. Bár szeretek tévét nézni, TUDOM, hogy nagyobb hatással van rám, mint kellene.

4. Könnyen megijedek, ilyenkor összerezzenek vagy ugrok egy kicsit, főleg ha erősen koncentrálok valamire (és közben ér egy váratlan inger).

5. Majdnem minden ingerforrást jelent számomra, akár felismerem ezt időben, akár nem.

6. Tisztában vagyok vele, hogy gondosan szabályoznom kell, mennyi ingert fogadok be. Ha túl sok inger ér, tudom, hogy hosszabb ideig tart, míg kiheverem.

7. Egy pillanat alatt fel tudom húzni magam, és képtelen vagyok utána leereszteni.

8. Be kell fognom a fülemet, ha szirénázó autó halad el mellettem az utcán, mert úgy érzem, mintha a csontjaimig hasítana, ha nem fognám be a fülem.

9. Ha hangos vagy „zsezsegős” emberek között vagyok, észreveszem, hogy próbálom felvenni a ritmusukat, vagy talán így védeni magam velük szemben, gyakran öntudatlanul. Mintha vonzana az erejük, a személyiségük, egy személyiségvonásuk vagy a stílusuk, amit szeretnék beépíteni az életembe.

10. Gyakran meglep, mekkora hatással vannak rám olyan dolgok, melyek másokat egyáltalán nem izgatnak.

IX. Hogyan látom magamat és HSP-vonásaimat

1. Sokszor gondolkozom el azon, vagy úgy érzem, hogy biztos valami nagy gond lehet velem, hogy ennyire érzékeny vagyok.

2. Annyira intuitív ember vagyok, hogy még más intuitív emberek is felkeresnek, hogy kikérjék a tanácsomat.

3. Mindig rendkívül kreatív ember voltam (vagy annak éreztem magam). Nem tudok nem alkotni, és az emberek gyakran kérdezik, hogyan csinálom.

4. Gyakran gondolkodom a nap témáin, eseményein, vagy azon, hogy hogyan fejlődik a személyiségem.

5. Azon vagyok, hogy jobbá tegyem a környezetemet és enyhítsek az emberek problémáin, mert nagyon mélyen átélem ezeket.

6. Önbecsülésem természettől fogva alacsony. Folyamatosan igyekeznem kell, hogy feljebb tornásszam.

7. Régebben vagy mostanában is az (volt) a vágyam, hogy társaságibb ember legyek, mert úgy látom/láttam, hogy a „zsezsegős” típus mindig eléri/véghezviszi/megkapja, amit akar, méghozzá habozás és késlekedés nélkül.

8. Tudom, hogy érzékenységem jó dolog, de néha meghaladja az erőimet. Úgy érzem, mintha én lennék a farok, az érzékenységem meg a kutya.

9. Úgy érzem, sokkal gazdagabb az életem, mint azt mások gondolnák. Gazdag, bárhogy is látják a többiek.

10. Gyakran éreztem, hogy ha kevésbé lennék érzékeny, sokkal sikeresebb lennék a hagyományos értelemben.

X. Hogyan látnak mások

1. Sokszor mondták rám, hogy tehetséges vagyok, bár nem tudom, ez valóban így van-e.

2. Általában magamnak valónak tartanak. Nem vagyok az a típus, aki nagy társaságban érzi jól magát.

3. Az emberek gyakran mondják, hogy a jövőbe látok, mert helyesen jósolom meg a dolgokat.

4. Az emberek szerint túlságosan beleélem magam a dolgokba.

5. A kevésbé érzékeny emberek úgy érzik, hogy nagyon sok plusz törődést igényelek, és ebbe általában belefáradnak.

6. Tudom, hogy a többiek „másnak” tartanak (nem szexuális értelemben), de nem hibáztatom őket ezért. Tényleg más vagyok, mint ők.

7. Gyakran eltűnődöm, hogy vajon valaha is képes leszek úgy rendezni és élni az életemet, hogy az számomra is kielégítő legyen, és ne érdekeljen többé, hogy mások mit gondolnak rólam, az érzékenységemről vagy az életemről.

8. Az emberek gyakran sajnálnak azért, mert olyan érzékeny vagyok. Néha úgy érzem magam, mint egy háziállat, akivel kedveskedő leereszkedéssel bánnak.

9. Az emberek tudják, hogy jó munkát végzek,; ha békén hagynak, nagyon rajta tudok lenni a rám bízott feladaton.

10. A kevésbé érzékeny emberek hajlanak rá, hogy kicsúfoljanak/viccelődjenek rajtam, talán mert annyira más vagyok, mint ők.

Összpontszám:
A fejezetenkénti összpontszámaidat összeadva kapod meg a teszted összpontszámát.

vissza

Hozzászólások